Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Total Overdose érdekessége mexikói stílusa mellett, hogy számos többé-kevésbé nagyágyú játék egyvelegét képezi. Bár a képek alapján sokak emlékezetében csak egy újabb TPS-ként marad meg a játék, azonban annak kivesézésével, végigjátszásával rájöhet akárki: itt bizony többről van szó. Érdekes küldetéseket oldunk majd meg, mint bármelyik Grand Theft Auto részben, s szintúgy GTA módra kisebb szabadságot kapunk helyenként a játékban. Végrehajthatunk kombókat és visszatekerhetjük az időt, akár a Prince of Persiákban, sőt még Serious Sam féle blőd humor, pontgyűjtögetés és végtelennek tűnő hentelés is előfordul majd. Király? Király.


A sztori már nem sikerült olyannyira filmbe illőnek, lévén a moziban is láttunk már sok ehhez hasonlót: hősünk, Ramiro Cruz édesapját egy drogkartell emberei megölik, ezért bátyánk – ki mellesleg a DEA-nél dolgozik – megfogadja, hogy felkutatja, és véget vet a maffiának és piszkos ügyeinek. Lévén Tommy sérülést szenved, így tolókocsival a feneke alatt nehezen tudna eltenni láb alól egy seregnyi bűnözőt – ránk, a rossz öcskösre hárul a feladat, hogy megbosszuljuk apánkat. Beépülünk, eleinte feladatokat oldunk meg a vezérnek, vagyis Cesar Morales-nek – az igazi balhé persze ezután kezdődik: kilétünk kitudódik, mindenki ellenünk fordul. Persze akad egy csinos (?) asszisztensnőnk is Angel szerepében, tehát a romantika is garantált. Többször vet érdekes fordulatot a játék története, így sokszor azt gondolván, hogy végeztünk a sztorival, akkor újra és újra csavarodnak egyet a dolgok.


A játék felépítése a következő: szabadon mászkálunk az országban, mely több tartományra oszlik – természetesen ezek csakúgy, mint a GTA-kban nem valós helyszíneket jelölnek meg, legfeljebb azok „névtelen másáról” beszélhetünk. Két fajta küldetést kaphatunk majdan – lesznek sztorihoz kötődő misszióink, továbbá mellékfeladatokat pipálhatunk ki „Challenge Mission” néven. Eleinte előbbihez egy-kettőt el kell végezni utóbbiból a továbbjutás érdekében, azonban a történet lezárása után előttünk a lehetőség, hogy megcsináljuk-e őket vagy sem. A főmissziók meglepően változatosra sikerültek: bár többnyire folyton hentelnünk kell, a környezet olyannyira változatosan van kidolgozva, kitalálva, hogy soha sincs de ja vu érzésünk egyes jeleneteknél. Végiglőjük magunkat egy luxusvillán, kocsikat, kamionokat lopunk, felrobbantunk bizonyos helyeket, sőt még egy száguldó vonatot is utol kell majd érnünk egy derék kétkerekűvel. Bár ilyesféle missziókból közel sincs annyi a TOD-ban, mint például legutóbb a GTA: San Andreas-ban (a fejlesztők mentségére ismét csak a változatosságot tudom emlegetni), azonban a kb. 35 mellékküldetés plussz két-három óra szórakozásra ad lehetőséget. (Az ilyen feladatokban általában egy halom banditát kell kicsinálni időre, vagy valamilyen versenyt kapunk.) A Challenge feladatok megoldásával kapunk esélyt arra, hogy ne rohanjunk végig a játékon, mint King Kong New York-on, lévén ezek nélkül meglehetősen rövid játékot kapunk a Total Overdose személyében – mellesleg a játék nagyon könnyű ha belejön az ember, s még nehézségi szintet sem választhatunk!


Az unalmas, végtelen hentelést színesítendő, a TOD-ban különféle kombókat hajthatunk végre – ne gondoljunk itt olyan profin kivitelezhető alakításokról, mint amilyenek az új Prince of Persiákban szerepeltek, hanem afféle könnyen végbevihető laza – az időbelassulásnak köszönhetően mégis parádés – mozdulatokat mutathatunk be. Bár megtanulni őket nem nehéz (a töltő képernyőkön mindig egy-egy kombó mikéntjét olvashatjuk), azonban ha mégis gondot okoznának, bármikor szabadon meglátogathatjuk a játék Tutorial helyét. A kombókkal pontokat gyűjthetünk, és ha a mozdulat elvégzése után még a radaron található kis mérő lepergése előtt kivégzünk valakit, akkor szorzót kapunk a pontszámainkra. Mindez addig megy így, míg le nem jár az óra – ennek feltöltéséhez ún. Combo Timer-t használhatunk, melyet általában két közeli heves csata közt helyeztek el a készítők. Hogy a pontokat mire használhatjuk fel? Ó, rengeteg mindenre! Minden küldetés végén összegezve láthatjuk pontszámunkat, s minden feladat során bizonyos megütött pontszámokért egyéb extrákat is kaphatunk, így például fegyvereket. Mivel a küldetésekben kapott pontok az egész játék során összeadódnak, így bizonyos pontszámokat elérvén szintén bőséges pluszt kapunk. Háromféle tokenből kaphatunk párat: ezek kapcsolatban állnak életerőnkkel, állóképességünkkel (a bullet time hosszának meghatározója) illetve fegyvertudásunkkal. Mindháromból 100-100 darabot gyűjthetünk össze, s ezek folyamatosan növelik életerőnket, állóképességünket, továbbá új kombókat tanulhatunk meg, sőt egyes fegyverek végtelenített mennyiségben állnak majd idővel rendelkezésünkre. Mellékes információként jegyezném meg, hogy tokeneket és pontszámot az utcán mászkálva is gyűjthetünk, ehhez csupán meg kell őket találni.


Ha nagyon reménytelen a helyzet, bevethetjük az ún. Loco mozdulatokat is. Ezek használata után nagy tehetség kell ahhoz, hogy egy tűzpárbajból ne győztesen kerüljünk ki – éppen ezért az ily módon megölt ellenfelekért sokkal kevesebb pontot kapunk, mint amúgy. Ilyen mozdulat a Tornado: hősünk két uzival a kezében folyamatosan lőve a levegőben 360 fokot fordul, így ölve meg számos ellenfelet. A Golden Gate használatával négy rosszfiút lőhetünk le teljes pontossággal, egy-egy golyóval, míg az elképesztően látványos El Mariachi során két gitártokba bújtatott gépfegyverrel irthatunk mindent, ami lélegzik és mozog. Még négy darab érdekesség vár felfedezésre, ezek megismerését rátok bízom – ezek is legalább olyan ötletesek, mint az előbb ismertetett három. A játékot tovább könnyítendő, ha nagyon elszúrnánk valamit, akkor visszatekerhetjük az időt – ilyen lehetőségünk maximálisan kilenc van, ám ezekhez is be kell gyűjteni a megfelelő tokeneket.


A játékban rengeteg felhasználható fegyver kapott helyet, így mindenféle közelharci eszközön kívül (baseball ütő, szöges bot, stb.) sok-sok lövöldözésre alkalmas szerszám is kezünkbe akad majd. Van itt egyszerű pisztoly, uzi, vagy AK – de rendet tehetünk különféle shotgun-ok, egy M4-es vagy egy raksi segítségével is. Hősünk mesterien kezeli eme fegyvereket, nemcsak vidáman ugrál a rakétavetővel, hanem fél kézzel tölti újra a legutolsó shotgun-t is, ráadásul, ha ilyenből kettő is keze ügyébe akad, akkor jogosan pályázhat a terminátori címre! Mivel Ramiro igen lassacskán mozog, így a közlekedést gyorsítván igénybe vehetünk járműveket is. Van itt motor, hétköznapi autó, sportkocsi, ráadásul még targoncát is csenhetünk – mert ugye egyértelmű, hogy nem törvényes úton szerezzük meg a járgányokat. Külön megemlíteném a taxit, melybe beülve kiválaszthatjuk hova szeretnénk menni, az pedig ingyen és bérmentesen elfuvaroz bennünket a kívánt helyszínre. Jó üzlet, nem? :)


Ha szépen szeretném kifejezni összegző véleményem a játék grafikájáról, akkor a következőt állítanám: nem emiatt válhat nagy szerelmünkké a Total Overdose. Lévén szőrős szívűnek születtem, le is rántom a leplet, hogy miért: azt hiszem, nem túlzok sokat, ha a TOD grafikai színvonalát a jó pár évvel ezelőtt megjelent GTA III-hoz és a Vice City-hez hasonlítom, lévén az a két játék egyes elemeiben szebb, mint a mexikói GTA. Itt az embereket mintha baltával faragták volna, a textúrák mosottasak, rendkívül kevés ember modell található a játékban. Az irányítás is nehézkesre sikerült: míg motort kínszenvedés lesz vezetni, addig a járgányok is nehézkesen fordulnak – mintha nem lenne fizikája a játéknak (ráadásul az autók sem törnek úgy, ahogy kellene!). Eleinte emberünket is érdekesen tudtam csak kezelni, szerencsére ebbe volt alkalmam belejönni rendesen. Ennek tetejébe a program elképesztően bugos, számos programozói hiba rontja helyenként a játékélményt – a betonba olvadás, mint olyan, rengetegszer fordul elő a játékban, pedig nem kicsi bakinak számít az ilyen!


Mindezek ellenére a Total Overdose-ban van valami, ami elfeledteti az emberrel a hibáit. Ez pedig a hangulata, az a leírhatatlan fíling, amit az ember átérez a folyamatos hentelés közben, a mexikói varázs, és sorolhatnám tovább a jobbnál jobb hangulati tulajdonságokat. Bárki, aki szerette a Max Payne-t, erre a játékra rá fog kattanni már csak a humora miatt is. Rengeteg nevettető poén, rejtett utalás vagy éppen mozdulat kapott helyet a játék párbeszédeiben, animációiban. A hangulatra nagy adaggal tesz rá az ezúttal tényleg profira sikerül zenei összeállítás – amolyan latinos hipp-hoppról volna szó, például a Delinquent Habits előadásában. Jómagam nem épp e zenei stílus kedvelője, ám a TOD zenéit órákig el tudnám hallgatni. Régen akadt olyan tesztjáték a kezembe, melyet mindenkinek tudtam ajánlani: a Total Overdose pont ilyen gamma. Azt javaslom, hogy ne első pillantás után ítéljük meg a játékot, tekintsünk el hibáitól, és egy nagyot szórakozhatunk Mexikóban. Tequila mindörökké
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.